Édes anyaföldem!

Benedek Elek (1859–1929) önéletírását tartja kezében az olvasó. Nehéz idõben, egy vesz­tett világháború után, 1920-ban született. Nem szokványos önéletrajz ez az írás, hanem vallomás a szülõföldrõl, amolyan erkölcsi számvetés. A szere­tet­rõl, a becsület­rõl, az egészséges hazafiságról, emberségünk egyre jobban kopó értékeirõl szól. Emlékezések, karcolatok, novellák laza fûzére ez, amibõl kibontakozik a varázslatos múlt, hogy a jelennek adjon erõt. Ahogyan Benedek Elek fogalmazott, ez „a meleg szív és a kemény gerinc” köny­ve. Benne nemcsak a család múltja, a napó­leoni háborúk emlékei, a parlamenti csatározások szélma­lom harcai szólalnak meg. A régi hétköznapok emberségének apró rezdüléseiben rácso­dál­koz­ha­tunk a nagy mesemondó világának színes szõttesére, és vágy ébred bennünk a jó és a szép után.

Ez a mû hûséges korrajz egy hajdan volt társadalomról, ahol éppen úgy jelen volt az önös érdek, az emberi hitványság, mint ahogyan a mi világunkban. Ezért erõforrás is lehet azok­nak, akik elkötelezik életüket a jó és a szép mellett.

Mindazoknak ajánljuk e könyvet, akik sze­ret­nének erkölcsi értelemben is emberek maradni. Szeretnék végre fölfedezni, hogy a múlt – tanítómester, kalauz az emberi lét országútján. S ha valaki még a szépen és igazán mondott szavak szépségének koldusa, örömet és békességet talál ebben a könyvben.