Csendes csodák

Reményik Sándor a két világháború közötti erdélyi „költõ triász” nagyhatású mestere volt, akinek verseit a fél évszázados kényszerû elhallgattatás sem tudta feled­tetn­i. Ebben a kötetben a költõ Istennel vívódó verseit ismerheti meg az Olvasó. Önkriti­kus versek ezek, melyek a szigorú önvizsgálat jegyében születtek. Nem a dicsõségesen triumfáló egy­ház­ról, ha­nem a csõdbe jutott keresztény­sé­günk bûnbá­na­­táról szól­nak, amit csak a kemény tusákban megszerzett bizo­­dal­­mas hit old fel új hitvallomássá. Egyik kedves könyvé­­nek, a Tir-tir Kalendáriumnak a lapjai õrizték meg azt a vallo­mást, ami Reményik hitét a legjobban jellem­­zi: „A derûs életörömnek és békességnek egy titka van csupán: visszavonás nélkül horgonyt vetni Istenbe.”

A ránk maradt, mintegy ezer versébõl, eze­ket a nagy hitvalló verseket találhatja meg könyvünkben az Olvasó. Egyéni és kö­zéletünk harcaiban még mindig biztos irány­tû lehet ez a kötet. Hiszen ma is igaz:

„Nem a mi dolgunk igazságot tenni, A mi dolgunk csak igazabbá lenni”

és az igazságtevést az egyedül igaz Istenre bízni, mint aho­gyan a költõ is tette.