Benedek Elek (1859–1929) önéletírását tartja kezében az olvasó. Nehéz idõben, egy vesztett világháború után, 1920-ban született. Nem szokványos önéletrajz ez az írás, hanem vallomás a szülõföldrõl, amolyan erkölcsi számvetés. A szeretetrõl, a becsületrõl, az egészséges hazafiságról, emberségünk egyre jobban kopó értékeirõl szól. Emlékezések, karcolatok, novellák laza fûzére ez, amibõl kibontakozik a varázslatos múlt, hogy a jelennek adjon erõt. Ahogyan Benedek Elek fogalmazott, ez „a meleg szív és a kemény gerinc” könyve. Benne nemcsak a család múltja, a napóleoni háborúk emlékei, a parlamenti csatározások szélmalom harcai szólalnak meg. A régi hétköznapok emberségének apró rezdüléseiben rácsodálkozhatunk a nagy mesemondó világának színes szõttesére, és vágy ébred bennünk a jó és a szép után.
Ez a mû hûséges korrajz egy hajdan volt társadalomról, ahol éppen úgy jelen volt az önös érdek, az emberi hitványság, mint ahogyan a mi világunkban. Ezért erõforrás is lehet azoknak, akik elkötelezik életüket a jó és a szép mellett.
Mindazoknak ajánljuk e könyvet, akik szeretnének erkölcsi értelemben is emberek maradni. Szeretnék végre fölfedezni, hogy a múlt – tanítómester, kalauz az emberi lét országútján. S ha valaki még a szépen és igazán mondott szavak szépségének koldusa, örömet és békességet talál ebben a könyvben.
„Édes anyaföldem!” értékelése elsőként
You must be logged in to post a review.