A remény erősebb a félelemnél

Kiszámíthatatlan lett a világ. Végtelen sok hatás, érdek, szándék pókháló­­jának foglyai vagyunk. Csapdát építettünk önma­­­­­­­­­gunk­­nak, amibõl nem tudunk kitörni. Ezért úrrá lett rajtunk a félelem. Az elsõ keresztények hite a reménység vallása volt. János szerint „a teljes szeretet kiûzi a félelmet” (1Jn 4,18), ha nem vala­­miben, hanem valakiben, az értünk meghalt és feltámadott Jézusban hiszünk, aki gyõzött és bennünk is gyõzni akar a félelem felett, hogy szabadon megtanuljuk a félelmen gyõz­tes hit, remény és szeretet titkát.

A kereszténységnek ma az a nagy kérdése, hogy remé­ny­séget tud-e hirdetni a félelemtõl meggyötört embereknek. Erre csak akkor leszünk képesek, ha rádöbbenünk: a reménység ajtaja bennünk van, a zárja belülrõl nyílik. Nem a világnak kell megváltozni ahhoz, hogy több legyen bennünk a reménység, hanem nekünk kell kinyitni Jézus elõtt az ajtót. Mi, keresztények, nem valami elképzelt csoda-világban hiszünk, hanem a világokat teremtõ és fenntartó Jézus Krisztusban, aki az új világot bennünk kezdi megteremteni. Ekkor igaz lesz a 20. század egyik teológusának, Karl Rahnernek az állítása: „A jövő biztosabb, mint a múlt.”