Szigeti Jenő versei 2. kötet

A kereszténység lényege Jézus óta: hit a jövőben, de a jövő váltója a jelenben van. Szigeti Jenő újabb verseskötetében a mindennapi kereszténység titkát keresi, ami nem a templomok hűs homályában található meg, hanem életünk apró, sokszor hanyagolt dolgaiban. Emberlétünk titka – a szemünkben van. Ugyan nem vagyunk felelősek azért amit látunk, de jellemző ránk, hogy mit veszünk észre a bennünket körülölelő világból. Az ember, reflektáló lény, akinek élete nem más, mint egy életfogytig tartó párbeszéd a világgal. Ezért látni csak az tanul meg, aki a dolgok mögött mindig észreveszi a lényeget, az emberit: és ez a szeretet. Mivel nincs olyan belső elválasztású mirigyünk, ami szeretetet termel, ezért emberségünk mindennapi küzdelme: visszatalálni a szeretethez.
Szigeti Jenő versei erről az útról szólnak. Hittel, kutató szeretettel azt keresi, hogyan lehet követni Jézust, a köznapi emberré lett Isten Fiát a mindennapokban. Csak így lehet hazatalálni önmagunkhoz, csak így érdemes embernek lenni és maradni.